Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Ma, október 26-án reggel, a meditáció után ISTEN arra kért, hogy maradjak, és ne menjek el dolgozni a Supreme Master Television miatt, ahogyan szoktam, mert az a korábbi barát, akiről korábban beszéltünk, panaszt nyújtott be, mondván, hogy nem lenne szabad olyan súlyosan büntetni, hogy háborús övezetbe küldjék, ahol túl sokat szenved. Azt mondta, hogy valamilyen módon segített nekem a háború idején (Âu Lạc-ban (Vietnam)), és különböző módon segített a bürokráciával, amíg az Egyesült Királyságban voltam. Ez igaz volt. De ISTEN azt mondta, hogy ez egy dolog. És ennek köszönhetően fordulhatott hozzám segítségért, sőt, most még a pokolból is kijuthat. Bár háborús övezetbe került, ott nem ég, mint a pokolban, és nem büntetik olyan súlyosan, mint a pokolban, nap mint nap. Így könyörögtem ISTENnek: „Elvihetném őt az Új Birodalmamba?” ISTEN pedig így szólt: „Nem, erről a neheztelő emberek azt fogják gondolni, hogy az nem igazságos.” Tudod, azok az emberek, akiket a háború alatt kegyetlenül bántott és megölt, mert egyszerűen bosszút állt bárkin a legjobb barátja, kollégái és a háborúban elesett katonák miatt. Könyörgött, hogy tudatlan volt, és a negatív erő is kényszerítette. A szívében lakozó saját gyűlölet miatt ezt felhasználhatták arra, hogy kényszerítsék őt, és még jobban a bosszúba és a gondolkodás nélküli gyilkolásba hajtsák. A csatatéren az egyik meghalt, a másik életben maradt, vagy éppen fordítva, de ő is bármikor, amikor csak tehette, kiment, hogy megölje a közelben lévő ártatlan embereket, és bárki, akiről ő úgy gondolta, hogy köze van a barátja halálához, szintén szörnyű halált szenvedett. Ezért nem tudta elfelejteni azt a képet, ahogy barátja kínzó fájdalmak közepette meghalt– nem hal meg azonnal, mint egy tiszta vágás. Így hát ezt mesélte el, a saját történetét, hogy kegyelemért esedezzen. Elmondta, hogy barátja kétszer megmentette az életét a háború alatt a csatatéren. És a legjobb barátok voltak, mindent megosztottak egymással, és a legjobb barátok voltak, nagy szeretettel, és megértéssel és egymáshoz illők. Szóval nem felejtheti el a barátját. És hogy a barátja egy nagyon szerető, gondoskodó ember volt. A barátja emellett sok bajtársát is megmentette, és sok civilt, például falusiakat és a harci övezetben élő embereket. Szóval ISTEN azt mondta neki: „Á, igen, ő ezért került már a Mennybe. Mert a háború alatt soha nem ölt meg senkit, és segített életeket menteni. Továbbá vegetáriánus volt, nem evett állat-személyeket vagy bármit.” Még vott tejet, de nagyon keveset, egy kis sajtot, és olyan meg nem termékenyített tojásokat, amikben nincs belül csibe. Így ISTEN azt mondta: „A Mennyek és az Univerzum Törvénye nagyon igazságos. Ő jó ember volt, ezért lehet a Mennyben. Te nem mérheted magad hozzá.” Így az úgynevezett régi barátom, egykori barátom, lehajtotta a fejét, és elismerte, hogy ISTEN abszolút Igazságos és Igaz. De ő valahogyan segített nekem, és ezért vagyok még itt, és tudok ISTEN Küldetéséért dolgozni. Szóval ebből valamilyen érdemet kellene szereznie. Azt mondtam: „Igen, igen, Mindenható Atyám. Így volt. Talán valamiféle kegyelmet kellene adnunk neki. Kész vagyok vállalni bármilyen karmát, amit rám szánsz, ha ezzel többet segíthetek neki.” És a Béke Buddha Királya is közbenjárt érte. Azt mondtam, engem is kényszeríthettek volna arra, hogy visszatérjek Âu Lạcba (Vietnam), és ott haljak meg. De ő segített nekem. Ismert jó ügyvédeket, és segített kifizetni az összes költséget, mert nekem nem volt [pénzem]. És tudta, hogyan kell kérni, hogy az Egyesült Királyságban maradhassak. Ezért könyörögtem ISTENnek: „Kérlek, segíts neki, mentsd meg.” Szóval megbeszéltük ezt-azt. De ISTEN azt mondta, hogy lehetett volna más civilizált munkája; nem kellett bevonulnia a háborúba. Ő szerette ezt a fajta környezetet, a katonákkal lenni, és kimenni és embereket lelőni, meg minden ilyesmit. Nem kellett katonának lennie abban az időben. Akkoriban ez nem volt kötelező a brit állampolgároknak. Így nem volt sok mentség az összes gyilkolásra, amit elkövetett. De ISTEN úgy ítélte meg, rendben van, és az én könyörgésemre, és a Béke Buddha-királya könyörgésére Ő arra a döntésre jutna, hogy egykori barátom vagy visszakerül a pokolba, ahol még egy ideig naponta büntetést szenved, vagy még egy ideig folytatja a háborús övezetben töltendő büntetését, de az rövidebb lesz. És akkor mind a pokoli büntetés, mind a háborús övezetben töltendő büntetés rövidebb lesz, emberi időszámítás szerint még néhány hónap. Ezt követően pedig ismét emberként születhet újra, és lehetősége lesz velem együtt tanulni a Quan Yin Módszer Családban. Akkor szabad lesz, és akkor elvihetem az Új Birodalmamba, Tim Qo Tu Új Birodalmába. Szóval ezek közül az egyik lehetőséget kellett választania, mert még nem avattam be, így nem vehettem át a karmáját. Talán egy kicsit, de nem az egész karmáját. Így még meg kell fizetnie a következményeket az általa elkövetett gyilkolásért. Így a régi barátom egy darabig gondolkodott. Aztán úgy döntött, hogy még négy és fél hónapig a háborús övezetben marad. Azt mondta, hogy bár a háborús övezetben van, és folyamatosan menekülnie kell, és az emberek üldözik, és mindig el kell rejtőznie a biztonsága, a védelme és az élete érdekében, ez még mindig jobb, mint a pokolban szenvedni, ami elképzelhetetlenül, rendkívül fájdalmas, és nincs mód elmenekülni vagy elrejtőzni. És nincsenek a Földön olyan szavak, amelyek leírhatnák, hogyan mérik ki a büntetést, és mennyi szenvedést kell átélnie. Elviselhetetlen. A kínzás elviselhetetlen, és folyamatos – éjjel-nappal, csak egy kis szünettel közben. Ezért úgy döntött, hogy egyelőre a háborús övezetben marad, amíg ISTEN megadja neki a megváltást, és akkor újraszülethet, csatlakozhat a Quan Yin Családhoz, meditálhat, és akkor végre, teljesen megmentjük őt. Így ISTEN irgalmasan megengedte neki ezt a büntetést. Én pedig meghajoltam ISTEN előtt. Ő leborult ISTEN előtt, Irgalmas Megbocsátásáért. A Béke Buddha Királya is letérdelt, és köszönetet mondott a nevében ISTENnek. A barátom továbbra is leborult ISTEN Lábai előtt, és homlokát a földhöz hajtotta, amíg ISTEN azt mondta: „Elég, elég. Láttam őszinte bűnbánatodat és szánalmas helyzetedet, amelyet a háború alatt a világ karmája is rád kényszerített, és azt is, hogy a negatív erő valahogy elnyomott téged, olyan nyomást gyakorolt rád, hogy elkövetted ezeket a szörnyű, gonosz gyilkosságokat.” Így mind meghajoltunk ISTEN előtt, majd feloszlottunk. Azt mondtam a barátomnak: „Légy türelmes, légy türelmes. Csak gondolj rám, és én minden tőlem telhető módon segítek neked, amíg eléred a teljes megváltást. Négy és fél hónap nem sok. Kérlek, ne panaszkodj tovább. Nincs más mód, hogy segíthessek neked.” Hálás volt, hálás, és előttem is meghajolt. Azt mondtam: „Nem kell, nem kell. Te is sokat segítettél nekem. Bárcsak többet tehetnék érted. Ez már a legjobb, amit tehetünk.” Aztán megöleltük egymást, és elbúcsúztunk. Ő pedig megköszönte a Béke Buddha Királynak, hogy közbenjárt az érdekében. Én magam is megköszöntem a Béke Buddha Királynak. Aztán mindenki ment a maga útján. A szívemben még mindig nagyon hálás vagyok ISTENnek, hogy Ő személyesen segített a régi barátomnak. ISTENnek ezt nem kellett megtenni. Nagyon hálás vagyok Neki, amiért nem nézte le alázatos lényemet, és valóban segített a barátomnak. És még mindig nagyon sajnálom a régi barátomat, ahogyan sajnálom mindazokat az embereket is, akik hasonló helyzetben voltak, vagy egy illuzórikus világban kell élniük, és annyira, annyira szenvednek. Köszönöm, MAPA, az Irgalmadat, a Könyörületedet és a Szeretetedet irántam és a barátom iránt. Köszönöm, URAM. Legyél jól. És továbbra is minden tőlem telhetőt megteszek, hogy szolgáljalak, ahogyan csak tudok, és hogy enyhítsem a szenvedésedet, mert gyermekeid tudatlanságból sok olyan dolgot tesznek, ami sérti az Univerzális Törvényt, részben a negatív erő rájuk gyakorolt hatása miatt is. Köszönöm, URAM. Köszönöm határtalanul, mérhetetlenül, örökké, URAM, a türelmedért és a megbocsátásodért. Legyél mindig jól, URAM. Mindent megteszek, hogy ebben az irányban segítsek. Szeretlek, URAM. Tudom, URAM, hogy én is nagy fájdalmat érzek a bolygón élő összes lény szenvedése miatt. De különösen hálás vagyok, hogy… ó, nem tudom, szabad-e erről beszélnem. Talán majd máskor? Vagy azt szeretnéd, hogy most beszéljek róla? Mert megengedted nekem, hogy ezt a fizikai eszközt – a testet felhasz- náljam arra, hogy sokakat segítsek kapcsolódni Hozzád##egy nagyon különleges módon: magamhoz vonzom őket, hogy így kapcsolódjanak Hozzád. És akkor segíthetünk nekik elmenekülni a pokolból úgy, hogy a karmájukat a fejem tetején keresztül elpárologtatjuk, a pokoli lények pedig a lábaimon keresztül menekülnek el. Úgy érzem, ennek a módszernek valóban hatása van a pokoli lények megmentésére, és enyhíti a Te fájdalmas szenvedésedet, látva gyermekeidet, amint büntetik őket és szenvednek a pokolban. Köszönöm Neked ezt, MAPA, a Kegyes, Mindenható MAPA, a LEGHATALMASABB, a LEGKEGYESEBB, a LEGSZERETŐBB, a LEGMEGBOCSÁTÓBB, a LEGIRGALMASABB. Köszönöm, URAM. És különösen ma köszönöm, hogy megbocsátottál régi barátomnak, és lehetőséget adtál neki a teljes megszabadulásra. Köszönöm, URAM. Tudom, hogy még neki is megjelentél, figyelmeztetted, hogy ne legyen katona, hanem menjen haza és keressen munkát, de ő nem hallgatott Rád. És emiatt a pokolban még keményebb és hosszabb szenvedéssel büntették meg. Nem tudom, hogyan köszönhetném meg még jobban, URAM. Tudod, hogy hálás vagyok. Tudod, hogy szeretlek. Az emberiség és minden olyan lény nevében, aki szenved, és akit Te megmentesz és megbocsátasz, többször is leborulok a Lábad elé. Soha nem fogom elfelejteni, hogy hálás legyek Neked. Soha nem felejtem el, hogy bármit megtegyek, hogy örömet okozzak Neked és segítsek gyermekeidnek. Igen, igen, URAM. Igen, igen, Legszebb Szülőm, Egyetlen Szülőm. Legyél jól, URAM. Legyél jól. Photo Caption: „Ami a vadonban látható, ritka és felüdítő, Jobb, mint máshol, reggel vagy este”
