Az amerikai halálközeli élményt átélt Robert Marshall elmeséli, hogyan halt meg három és fél napra, hogyan töltött 44 órát az Úr Jézussal sétálva a Mennyben, hogyan kapott teljes, csodás gyógyulást, és tért vissza részletes bibliai ismeretekkel és új testtel. A 76 éves Robert 1984-ben elfogadta az Úr Jézus Krisztust (vegetáriánus) Urának és Megváltójának, de nem élt elkötelezett keresztényként. 2024. május 17-én egy Forth Worth-i sürgősségi osztályra ment: egy hatalmas nyaki kinövés miatt, amit az orvosok agresszív ráknak véltek, nehezen kapott levegőt és nehezen nyelt. Intubálása után Robertet felvették az intenzív osztályra. Két nappal később, amikor az orvosok eltávolították a lélegeztetőcsövet, a daganat a légútjára fordult, és ő megfulladt. Az egészségügyi személyzet 15 percen át végzett CPR-t [szív-tüdő újraélesztést], mielőtt újraindították a szívét. Elhagytam a testemet, és emlékszem, hogy a testem fölött lebegtem, lenéztem, és azt gondoltam: „Hűha.” Tudtam, hogy itt valami nem normális. Nem vagyok a testemmel. És olyan gyorsan már a Mennyben álltam. Nem láttam alagutat; egyszerűen a Mennyben voltam. Robert a Mennyben egy hatalmas belső udvar szélén találta magát. Tudtam érezni, szagolni, tudtam hallani, mindent meg tudtam tenni. Fák és bokrok voltak ott. És nézem a fákat és a virágokat, és egyszerűen minden olyan hatalmas, olyan gyönyörű és ragyogó volt. A színek annyira élénkek és ragyogóak. És nem háromdimenziósnak látszik; inkább számtalan dimenziójúnak. Olyan színek, amik itt nem is léteznek. A legbékésebb, legszeretetteljesebb érzés tölt el. Mint egy hatalmas, óriási ölelés. Mintha mindenhez kapcsolódnál, és minden szeretettel tölt el. Mindig azt mondjuk, hogy Jézus a Fény. Nos, ez szó szerint igaz. Az Ő Fénye világítja be az egész Mennyet, és az Ő Fényében ott van az Ő Szeretete, amely kiárad, és a vigasz, amely mindent és mindenkit átjár. És mindenkit ez a Szeretet köt össze. Olyan, mint egy óriási ölelés. Minden fa, minden virág, minden növény kibocsát valamit, amit én kis dallamos hangnak vagy zümmögésnek nevezek, és ezek mind összeolvadnak (Egy énekké.), ami egész nap Jézust dicséri. Minden növény, minden virág kibocsátja a maga különleges kis illatát, amelyek ismét egyesülve a levegő legszebb illatát és aromáját alkotják. Mint a friss levegő és minden, amit csak el tudsz képzelni. Láttam Jézus sziluettjét. Odamentem, és amint közeledtem, nem előbb a jobb, majd a bal térdem ereszkedett le; egyszerűen teljesen leborultam, arccal a földre, sírva, mint egy kisbaba. Nem a bánat könnyei voltak – az öröm és az alázat könnyei. Az Uram és Megváltóm, az egész Világegyetem Teremtője előtt feküdtem. És Jézussal kéz a kézben sétálok. Ahogy a Mennyen át sétáltunk, mentünk és beszélgettünk. Leginkább Ő beszélt. Tanított. A Bibliáról tanított. Megtanította, mikor kezdődött az idő, a Teremtés, a Genezistől egészen a Jelenések könyvéig. Megtanította, miért tűnik úgy, hogy vannak dolgok a Bibliában, amiket többféleképpen lehet értelmezni, vagy amik ellentmondásnak látszanak, pedig nem azok. Miért használt példabeszédeket, példákat, és mit kell tennünk. Megtanította nekem, mi valójában a hit általi üdvösség, mindent. Megosztotta velem, mit szeretne, hogy megosszak másokkal, az emberek kérdései miatt. Az Úr Jézus Krisztus megmutatta Robertnek jövőbeli Mennyei hajlékát, és elmagyarázta az új Mennyeket és az új Földet. Végül visszatértek a belső udvarba. Stb…
Nincs nyelv, amelyen leírhatnám önöknek a sokkal magasabb Mennyet, nem is beszélve a lehető legmagasabb, megközelíthető, elérhető Mennyről, amelyet az úgynevezett ISTEN-tanítványaim ismernének, látnának, ahová elutaznának, amelyet meglátogatnának, és ahol maradnának, miután elhagyják a fizikai testet. Sőt, még e fizikai bolygón való tartózkodásuk alatt is meglátogathatnak sok, az Asztrális Világnál magasabb Mennyet. Aztán amikor visszatérnek, mondhatnak róla valamit, de soha nem tudják leírni egy ilyen magasabb vagy legmagasabb Menny dicsőségét.Általában követem Mester ajánlását, hogy ne osszuk meg belső látomásainkat, de a belső hangom arra bátorított, hogy ezt megosszam. Nemrég volt egy belső látomásom, amelyben Tushitába látogattam, és találkoztam Maitréja Buddhával. Az élmény feltárta előttem, hogy Mester valójában a vágyott és tisztelt Maitréja Buddha. Nem igazán olvastam sok buddhista szútrát, talán egy maroknyinál is kevesebbet, határozottan mondhatom, hogy a buddhizmusról való megértésem nagyon csekély és korlátozott. Ezért a leírásom és szóhasználatom talán nem felel meg a szokásosnak, de teljes tisztelettel és őszinteséggel írom le. Látomásomban megengedték, hogy meglátogassam a Tushita Mennyet, hogy magam lássam: Mester a Maitréja Buddha. A Fénnyel és energiával teli, lágyan fehér Tushita közepén egy kör alakú emelvény áll, amelyből energiából formált, toronyszerű, sárgásarany Fénystruktúra tör magasba. Ezután láttam Maitréja Buddhát, amint lótuszülésben ülve a csúcs felé lebeg, miközben különféle hangszereken Mennyei dallamokat játszik. Ami különösen feltűnt nekem, az olyan alakú volt, mint az erhu hegedű, mégis fuvolaként játszottak rajta. Mindenütt békés, nyugodt és nagyon eleven volt! Meglepett, hogy Maitréja Buddha előttem feltárult megnyilvánult formája egy fiatalos, örömteli, ifjú szerzetes, aki sárga-vörös apáti kasáját (köntösét) visel, kerekded és derűs alak, és örömteli, boldog arckifejezést mutat. Maitréjának is megvan a Buddha jelképes, göndör, feltekert haja. Ahogyan Maitréja mozog és játszik a hangszereken, az arckifejezései és az egész kisugárzása kétségtelenné tették számomra, hogy Ő a Mester. Azonnal, minden más gondolat nélkül azt mondtam: „Ez Mester.” Ezzel egy időben felfelé indultam, és egy arany Fényalagútban utaztam. Azt mondtam magamnak: „Mester Új Spirituális Földjére megyek?” Szinte azonnal egy arany, energiával teli, gömb alakú világot láttam. Amikor ki tudtam venni egy arc formáját, az a mi Szeretett Ching Hai Legfelsőbb Mesterünk volt, aki ragyogóan tündökölt arany Fényben. Valójában minden arany Fényben volt, és gyémántként ragyogott. Mesternek göndör, feltekert, szerzetesre emlékeztető haja volt. Ahogy minden egyes göndör hajcsigára összpontosítottam, látomásom kitágult, és feltárt egy számos Buddhából álló részvilágot. Amikor ismét kifelé, a környező területekre fókuszáltam, végtelen számú Buddha volt Mester mögött és körülötte mindenütt. Nem volt nagy elkülönülés a sok Buddha között. Valójában úgy tűnt, mindannyian közvetlenül egymás mellett vannak, ez a világ mégis végtelen és határtalan! Mester ennek a Spirituális Földnek a középpontja és legkiemelkedőbb része. Mindazok a Buddhák, akik „kívül“, vagy nem a Mester részei voltak, mintha sorokban álltak volna, és minden irányból Mester felé jöttek. Olyan volt, mintha valamire „felsorakoztak” volna. „Ők mind a Mester által felszabadított lények, akik elérték a Buddhaságot” – szólt az üzenet. Látomásom megmutatta, hogy Mester arany öltözékében volt, a gyönyörű arany ruhában, amit akkor viselt, amikor 1994-ben előadta „A szeretet óceánja” dalt. Mester egyedi és stílusos arany kalapja a látomásban valójában a Mester göndör, feltekert haja. Mester minden egyes centimétere önmagában egy egész világ, amely végtelen számú Buddhából áll. Bár tudtam közelre és távolra fókuszálni, Mester arany ruhájának uszálya, Mester egész pompás ruhája és az egész fenséges Lénye végtelen, és nem köti tér vagy idő. Ez Mester Új Spirituális Birodalma, és Mester örökké szeretni fog minket, igazán és pontosan úgy, ahogyan Mester leírja „A szeretet óceánja” és az „Örökké szeretni foglak” című dalaiban. Örökké szeretni fogunk, Mester!! Köszönöm, Mester. Köszönöm, Szentek. ISTEN Szeretetével, Brielle Kanadából Stb…
Tényleg azt kívánom, hogy mindannyian megtapasztalhassanak belőle valamennyit, legalább időnként, hogy tudják: a Menny valóban létezik. Azt nem kívánom, hogy a pokolba menjenek megtudni, hogy az is valóban létezik. Photo Caption: “Hálás egy békés világért”
