Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Itt Ching Hai Legfelsőbb Mester az önzetlen szolgálatról és a kitartásról elmélkedik a csüggedés közepette, bölcsességet és nevetést vegyítve egy szívből jövő búcsúban.A legtöbben a spirituális gyakorlásért jönnek. Már elegük lett a világból. Ezért nem hibáztathatjuk őket, amiért nem tesznek semmit. De valójában, joguk van hozzá, hogy ne kelljen megtenniük, mert az is rendben van. De sajnos, ha van egy olyan szervezetünk, mint a miénk, amelynek a világot kell járnia, akkor ők is munkára kényszerülnek. De mi nem úgy dolgozunk.Mi másképp dolgozunk. Tehát, mint ti és a csoportotok – művelitek a földet és segítetek a mezőgazdaságban és hasonlókban – mi pedig csak a spirituális mezőt műveljük, és az embereket „szántjuk”. Elültetjük a tudás magját. (Igen.) Így tulajdonképpen mi is egyfajta gazdák vagyunk. Az erényeket és spirituális magvakat ültetjük el az emberekben a jövő nemzedéke számára. Ezért nem vagyok szakértője mindazon dolgoknak, amikről beszéltek. De van néhány tanítványunk, akik értenek bizonyos dolgokhoz, és arra gondoltam, talán a kútfúrással és hasonlókkal, talán tudnánk segíteni.Meglátjuk, mi szükséges, és mit tehetünk, vagy odamehetünk. Egyébként a ti csoportotok sokkal lelkesebb, mint a miénk. Sok tervetek van, és ezt meg azt, meg mást is meg akartok tenni. Nekünk nincsenek terveink, ugye? Úgy tűnik, lusta csoport vagyunk.Tényleg, csak azt teszem, amit kérnek tőlem, és nincs bennem semmiféle izgalom ezen vagy azon terv iránt. Soha nem ismertem ezt az érzést. Így néha, amikor egy ilyen csoportot látok, mint ti, úgy érzem, nem vagyok képben, kirívó vagyok – mert soha nincs meg bennem ez a lelkesedés, hogy bármit csináljak. Csak azért jövök ide, mert felkértek, hogy jöjjek. Vagy mellesleg. A művészeti kiállítás – a festményeim kiállítása – miatt jöttem, mivel kérték, hogy jöjjek el. És azután, mellesleg, hosszú várólista van különböző országokból a látogatásomra, szóval eljöttem mellesleg, mert Európa közelében van, hát eljöttem. Ennyi az egész.És elmentem például Amerikába szándékosan, mert valaki találkozót szervezett Amerika elnökével valami ügyben. (Igen.) De sajnos az utolsó pillanatban nem volt lehetséges, mert nagyon elfoglalt volt az Oroszországgal folytatott tárgyalásokkal, az Oroszországnak nyújtott segéllyel és hasonlókkal, szóval persze, az fontos. Mivel elmentem Amerikába, a környék is belekerült a programba.Most pedig Afrika is – már pár éve többször is meghívtak oda az ottani tanítványok, de sosem fontoltam meg, mert nincs ott elég tanítványunk, és azt gondoltam: „Afrika – ó, az olyan messze van.” Csak az Ezeregyéjszaka meséiben szerepelt, de sosem tudtam, létezik-e egyáltalán és hasonlók.Így talán a Mesteretek miatt legalább egyszer elmegyek oda. Különben ki tudja, mikor ébresztem fel magam, és viszem fel oda a testemet. Szóval látjátok, mire gondolok? A különbséget a ti csoportotok és a miénk között? Nem hibáztathatjátok a mi tanítvány csoportunkat a „lustaság” miatt. Hát szerencsére nektek nagyon aktív Mesteretek van. Amikor a hangját halljátok, nagyon lelkes, teli van életerővel és energiával.(Van egyfajta, mondjuk úgy, szükséglet is erre, mert tudod, az alapítványunkban, vidéki területen vagyunk. Például van egy egészségügyi központod, de kórháznak hívod.) Értem. (De azt hiszem, 40 vagy 50 kilométeres körzetben sehol nincs ilyen kórház.) Ó, értem. (És nemcsak az alapítvány tagjainak segítünk (Igen, igen.), hanem a környékbeli embereknek is.) Értem. (Igen, mint az iskolák – iskolánk is van. Szóval kötelességünknek érezzük ezeket a szociális tevékenységeket.) Értem.De a fejlesztésnek ebben a világban soha nincs vége. (Igen.) Nemcsak Afrikában – beszélhetünk más országokról is, mint Âu Lạc (Vietnám) vagy a Fülöp-szigetek – ó, tele vannak szükséges tennivalókkal. És néha, amikor az ember e világ teljes problémájára tekint, csak a fejét csóválja. És nem tudja, hol kezdje el, és mikor fogja befejezni. (Igen.) És néha a pénz csak úgy ömlik bele. És pont, mint ti – egy vízcsepp a forró homokon.Gondolkodtam ezen a világon, mert tudatlanok. Azért élnek ilyen körülmények között. Ha mindannyian megvilágosodnának, a világ paradicsommá válna. (Igen.) Ez az én elképzelésem, mert tudom. Nagyon jól tudom. De a világban élő emberek egyszerűen nem fogják elhinni. Ezért türelmesnek kell lennem, megtenni, amit tudok, amit kérnek tőlem, és a fizikai állóképességemnek és szellemi képességeimnek megfelelően.Amikor látom a káoszt szerte a világban, és hogyan élik az emberek az életüket – nem tudva a kincsről, ami bennük rejlik, és annyira szenvedve a világ illuzórikus bánatától – csak a fejemet csóválom. Azt hittem, a munkámnak sosem lesz vége, és soha nem tehetek eleget, még spirituálisan sem. Szóval amikor körutazásra megyünk, annyi időt, pénzt, fizikai egészséget és kitartást áldozunk erre. De hány ember fogja valóban megfogadni az igaz hívást? (Igen.) A Mesternek kell őszintének lennie, nem a tanítványoknak. Manapság nehéz őszinte tanítványokat találni.A Mesternek kell a legőszintébbnek lennie. És azt gondolom, nagyon őszinte vagyok, és megtettem a tőlem telhetőt. Nem mondhatom, hogy mindig. Néha elkedvetlenedik az ember, és úgy érzi, sosem lesz vége. Sosem lesz vége. Úgy érzi, bármit tesz, még ha a legjobbat is nyújtja, az csak egy vízcsepp a sivatagban. Néha elkedvetlenedik az ember, de mégis folytatja, és megteszi, amit csak tud abban a sarokban. Talán jobb a semminél. Én így gondolom. Értitek? (Igen.)Ezért soha nem volt bennem lelkesedés, még a küldetésem kezdetén sem. Csak megteszek dolgokat. Csak megteszek dolgokat, amikor ott van, amikor szükség van rá. De nincs bennem lelkesedés. Bár láttok engem a világban rohangálni, de ez nem lelkesedésből fakad. Úgy teszem, ahogy az ember lélegzik, gondolom. Vagy mint ahogy meg kell fürödni, ha túl sokat izzad az ember, és átöltözik egy idő után.És amikor sok csoporttal találkoztam, mint a tiétek vagy mások, fantasztikus ötleteket hallok, megváltoztatni a világot, és csináld ezt, csináld azt, kicsit szégyellem magam, és kirívónak érzem magam, mintha én lennék az, aki sosem gondol a világra, sosem tesz semmit a világért. Semmi lelkesedés. Talán ez az a tulajdonság, ami hiányzik. És az olyan embereknek, mint ti, rendelkezniük kellene vele.Oké, nem akarlak túl sokáig feltartani titeket. Átadtátok az üzenetet, és aztán meglátjuk, mit tehetünk. Rendben? Mindenütt az emberek azt akarják, hogy tegyünk valamit, mindig hozzám jönnek. Szerintem fel kellene ismerniük, hogy a hasonló a hasonlót vonzza. És mindig a legőszintébb és leglelkesebb emberek jönnek hozzám, én pedig tehetetlennek érzem magam, sajnálom őket, hogy néha a „rossz” társasághoz fordulnak. Igen.Hogy érzitek magatokat? Egy ilyen légkörbe jöttetek. Itt ültök már hosszú órák óta, türelmesen, hallgatva az összes viccemet, és ennyi. Szóval ismernetek kell engem. Ezért a legtöbb Mester férfi. Isten tudja. Isten tudja. Isten tudja, hogy a férfiak erőszakosabbak, lelkesebbek, nyitottabbak és rámenősebbek. Mi nők passzívak vagyunk. Sebaj. Meglátjuk, mit tehetünk. Hát válasszatok, amit szeretnétek, csak vigyetek bármit, amit akartok.És aki szeretne veletek tartani, szívesen látjuk – mind kivándoroltok Afrikába, és engem magamra hagytok. Jól leszek, megleszek. Igen, ez lenne az a nap, amit megünnepelnék. Jól átgőzölt banán. Ó, Istenem! Akar valaki Afrikába menni? Talán (…), ő teli van tehetséggel. (Ó, igen.) Bármit meg tud tenni. (Igen.) Mindent meg tud növeszteni. Látjátok, milyen szakállat növeszt? Megint a te rovásodra viccelődöm. Senki másnak nincs ilyen szakálla errefelé, szóval...Rendben, holnap találkozunk. Sok dolgotok van, vagy nem? (Igen.) Igen? Még mindig? Nem osztottak szét mindet? (Majdnem.) (Azt mondják, majdnem kész.) (Majdnem kész.) Majdnem kész, jó. Rendben, holnap találkozunk. Ennyi! Túl késő van. Túl késő van, és már túl sokáig tartottunk itt titeket. Afrikában korábban fekszetek, igaz? (Egy alapítványban, nem.) Nem? Hajnali kettőkor? (Ma, de változó.) Igen, változó. És pont, mint ti – egy vízcsepp a forró homokon. Ó, az a legjobb időpont. Igen, a mi Központunkban is. De én sosem alszom délelőtt tíz előtt. Szörnyű. Csak körülbelül másfél vagy két órát aludtam múlt éjjel. Mindig csak munka és beszéd. Szóval, rendben, holnap találkozunk az előadáson, talán.És kellemes itt-tartózkodást kívánok nektek. Jó éjszakát. (Jó éjszakát.) Jó éjszakát. Kellemes estét itt. (Aludj jól, és szép álmokat!) Szép álmokat! Igen. Rendben, testvéreim. Köszönöm, hogy eljöttetek, és a szeretetteljes üzenetet a Mesteretektől. Ha a jövőben bármit tudunk tenni, akkor szerencsétek lesz. (Rendben.) Ha nem tudjuk megtenni, tudjátok, hogy a „rossz” csoporthoz jöttetek. (Bizakodóak maradunk. Ne aggódj.) Szóval hol találtátok ezt? Mind Afrikából? Ez mind friss. Rendben, mennem kell. Ha túl sokat köhögök, akkor holnapra elmegy a hangom. Viszlát. Mindent értetek, ugye? (Igen.) Afrikában születtetek, és igazatok van… Mindent tudtok. Szóval, testvérek... Holnap találkozunk. Holnapig maradtok, vagy tovább? (Igen.) Rendben. És azután mikor mentek haza? (Talán itt maradunk pár hétig.) Jó. Rendben. Jó időtöltést Belgiumban. És a nővér majd nagyon jól gondoskodik rólatok. Jó éjszakát. (Köszönöm.) Jó éjszakát! (Jó éjszakát.)Photo Caption: “Hálát adni ISTENnek bármi ilyen Isteni ajándékért!” (Mind fájdalommentes, ami látható)
